Diszlexia - ha nehezen megy az olvasás
Októberben a legkülönbözőbb szervezetek hívják fel a figyelmünket olyan témákra, amelyekre a mindennapokban talán nem fordítunk elég figyelmet. Mi is írtunk már a mentális egészség hónapjáról, de a mellrák elleni küzdelem és a szűrővizsgálatok fontossága is előtérbe kerül ilyenkor. Mindezek mellett talán elvész a zajban a diszlexia, azaz az olvasáshoz kapcsolódó nehézségek témaköre, pedig ez a részképességzavar sokak életét megnehezíti.
Olvasási idő kb.: 3 perc
Mi is az a diszlexia?
Ha te magad is érintett vagy, esetleg a családodban, gyermeked kapcsán találkoztál a diszlexiával, akkor tudod, hogy ez semmiképpen sem nevezhető fogyatékosságnak vagy betegségnek. Leginkább arról ismerhető fel, hogy az érintettek olvasási képessége elmarad az adott életkorban elvárhatótól. Éppen ezért iskoláskor előtt ritkán derül ki, hiszen ekkor még nem beszélünk a gyerek korának megfelelő olvasási képességről. Ilyenkor is lehetnek azonban jelek, amelyekből ha többet is tapasztalunk egyidejűleg, akkor már érdemes odafigyelni.
Ha a gyerek beszédfejlődése elmarad az átlagostól, és szókincse egy szűkebb tartományban marad annak ellenére, hogy sokat mesélünk, mondókázunk, énekelünk neki, érdemes rá jobban odafigyelni ezen a téren. Az óvoda, a gyerekorvos vagy a védőnő a státuszvizsgálatokon kitér erre a kérdéskörre, itt már felmerülhet a diszlexia gyanúja. Az érintett gyerekek tájékozódásban, barkácsolós feladatokban is kevésbé ügyesek lehetnek.
Iskoláskorban
Az iskolában aztán egyértelműsödik a helyzet: az olvasás- és írástanulásnál derül ki sok gyerek esetében, hogy diszlexiáról van szó. Nehezebben veszik az akadályokat, mint nem érintett társaik, gyakran felcserélnek egyes, egymásra hasonlító betűket. Nagyobb kihívást jelent számukra a szövegértés, sokszor nem szép az írásképük és rosszul emlékeznek vissza szövegekre. Ők azok a gyerekek, akiket néhány évvel, évtizeddel ezelőtt még butának könyveltek el, holott kiemelkedően intelligensek is lehetnek - de ez az olvasás, írás, fogalmazás útján bizony nehezen derül ki róluk.
Sokan felnőttként ismerik fel, hogy amit az iskolában tapasztaltak, az a diszlexiából fakadt. Vannak köztünk olyan sikeres felnőttek, akik a fel nem ismert diszlexia miatt önbizalomhiánnyal és tanulási nehézségekkel küzdve végeztek el több iskolát, és mára kiválóan megállják a helyüket a szakmájukban - csak éppen nem szeretnek olvasni. Van, aki épp a saját gyermeke kapcsán ismeri fel, hogy ő maga is éppen ezzel küzdött.
Ha már kiderült
Szerencsére ma már számos módszert ismerünk, amelyekkel támogathatjuk ezeket a gyerekeket, hogy ők már könnyebben vegyék azokat a nehézségeket, amelyeket a szüleik generációjában még nem ismertek fel.
- A legfontosabb a megfelelő diagnózis és kezelés. Bízzuk szakemberre: gyógypedagógus (logopédus), pszichológus bevonása is szükséges lehet, természetesen a gyerek tanáraival és a szülőkkel együttműködve.
- Figyeljünk oda arra, hogy ne terheljük túl a gyerekeket. Nekik fárasztóbb egy-egy iskolai nap, a délután már mozgással, pihenéssel, szabad játékkal teljen.
- A mese nemcsak óvodáskorban fontos! Ameddig csak a gyerek igényli, olvassunk fel neki. A szöveg hallgatása fejleszti a memóriát, a szókincset és színesíti a fantáziát - nem beszélve arról, hogy milyen örömteli együtt töltött tevékenység a felolvasás.
- Egy személyes tapasztalat: nálunk az esti rutin része a közös olvasás. Ilyenkor mindenki azt olvassa, amit épp szeretne - lehet ez akár egy képregény is. A lényeg, hogy örömélmény kapcsolódjon az olvasáshoz!
Ha szívesen foglalkoznál gyerekekkel pedagógiai vagy gyógypedagógiai asszisztensként, nálunk megszerezheted az ehhez szükséges végzettséget - ITT találod a részleteket!